702 MVA, kilenc hálózati csomóponton
A pályázat hat járás kilenc csomópontján összesen 702 MVA betáplálási teljesítményt oszt ki. A legnagyobb keret Ócsán 255 MVA, a Szombathely OVIT csomóponton 200 MVA. Ács, Dunaújváros és Iváncsa 50-50 MVA, Székesfehérvár 40 MVA, Komárom 21 MVA, Szombathely 20 MVA, Kisbér 16 MVA kapacitással szerepel.
A pályázatok 2026. szeptember 4-től október 30-ig nyújthatók be, az eredményeket legkésőbb december 13-ig kell közzétenni. Az új erőművek legkorábbi csatlakozási időpontja 2030. szeptember 30., a végső határ 2032. szeptember 30.
A térkép és a szélpotenciál nem mindenhol találkozik
A 2026-os könnyített térségek köre jelentősen bővült. Ez önmagában pozitív: több térségben gyorsulhat az engedélyezés. A kijelölés szakmai logikája azonban a nyilvánosan elérhető információkból csak részben rekonstruálható. A hálózati lehetőség, a tényleges szélpotenciál, a természetvédelmi érzékenység és a projekt-előkészítettség nem mindenhol mutat ugyanabba az irányba.
A tervezethez képest a végleges pályázatból ráadásul kikerült a projekt-előkészítettség önálló értékelése. Nem jár külön pont azért, hogy van-e megvalósíthatósági tanulmány, auditált üzleti terv, földhasználati jog, környezetvédelmi engedély vagy többéves szélmérés. Ezt a változást a független jogi elemzések is kiemelték.
Ez azért furcsa, mert a hazai potenciál messze nem egyenletes. A HUNREN Energiatudományi Kutatóközpont számításaira épülő megyei becslések szerint az elméletileg kiaknázható termelés és az ehhez szükséges turbinamennyiség erősen koncentrálódik.
A GHS korábbi szélenergia-elemzésében már ugyanerre jutottunk: a hálózati csatlakozást nem pusztán MW-ban, hanem a helyi szélviszonyokkal, fogyasztási profillal és rendszerintegrációval együtt érdemes értékelni.
Nem biztos, hogy a több beépített MW a jobb ajánlat
A pontozás előnyben részesíti azt a projektet, amely az igényelt betáplálási kapacitásnál nagyobb szélerőművi teljesítményt épít. Ennek van műszaki logikája: a szélerőmű ritkán termel névleges teljesítményen, így a hálózati csatlakozás kihasználtsága javulhat.
Ugyanez azonban csak addig előny, amíg a többletberuházás fajlagosan olcsóbb energiát ad. Gyengébb szélviszonyú helyen könnyen előállhat, hogy több turbina szükséges ugyanannyi éves energiához. A kapacitás önmagában ezért gyenge hatékonysági mutató.
Hasonló kérdés a nap- és széltermelés közös hálózati használata. A kiírás nem arra épül, hogy egy már működő naperőmű mellé a komplementer termelési profil miatt szélkapacitást lehessen egyszerűen illeszteni. Pedig a GHS korábbi elemzése szerint a nap- és széltermelés együttes kezelése több csatlakozási ponton csökkenthetné a kihasználatlanságot.
Tároló: pontot ér, de a hálózatról nem tölthető szabadon
Az akkumulátoros tárolás 15%-os értékelési súlyt kap. Ez első ránézésre erős rendszerintegrációs ösztönző. A kiírás IV.2. pontja ugyanakkor nem állapít meg vételezési irányú csatlakozási jogot.
Ettől a szélerőmű mellé épített akkumulátor elsődlegesen a saját termelés időbeli áthelyezésére használható. A hálózati szolgáltatások és az alacsony vagy negatív árú órákból történő kereskedelmi töltés lehetősége szűkebb. Ez csökkentheti a tároló bevételi lábait, miközben a beruházási költsége bekerül a projektbe.
A kérdés különösen fontos a magyar rendszerben, ahol a napelemes termelés mellett egyre gyakoribbak a nagyon alacsony vagy negatív árú időszakok. A hazai tárolás és rugalmas fogyasztás bővítése éppen ezek kezelésének egyik eszköze lenne.
A helyi pénzügyi vállalások adják a pontszám több mint harmadát
A pályázati pontszám 20%-át az egyszeri, 10 000–50 000 euró/MW közötti önkormányzati hozzájárulás, további 15%-át az évi 2–3 euró/MWh helyi hozzájárulás adja. Vagyis a teljes értékelés 35%-a közvetlenül a településeknek vállalt pénzügyi juttatáshoz kötődik.
| Értékelési elem | Súly |
|---|---|
| Egyszeri önkormányzati hozzájárulás | 20% |
| Éves önkormányzati hozzájárulás | 15% |
| Akkumulátoros tároló aránya | 15% |
| EU-ban gyártott berendezések 80%-os aránya | 15% |
| Betáplálási kapacitást meghaladó beépített teljesítmény | 10% |
| Barnamezős megvalósítás | 10% |
| Egyéb szempontok | 15% |
A helyi részesedés politikailag és társadalmilag jól érthető. A szélerőművek több évtizedre átalakítják a tájat, ezért indokolt, hogy a települések is részesedjenek a gazdasági előnyökből. A kérdés inkább az arány. Az évi 2–3 euró/MWh nagyjából 0,8–1,2 Ft/kWh közvetlen többletet jelent 400 Ft körüli euróárfolyam mellett, az egyszeri MW-alapú hozzájárulás pedig további projektköltség.
Ha az elsődleges cél a lehető legolcsóbb új villamos energia, ezt a költséget nem lehet figyelmen kívül hagyni. A GHS ipari villamosenergia-árakról szóló elemzésében éppen azt mutattuk meg, hogy a kisebb árkülönbségek is gyorsan versenyképességi tényezővé válnak.
A 25%-os vételi jog már governance-kérdés
A kiírás egyik szokatlan eleme, hogy a nyertes projektcégben 25%-os vételi jogot kell biztosítani a Kormány egyedi határozatával kijelölt megújulóenergia-közösség számára. A vételi jog a MEKH-határozat véglegessé válásától számított két éven belül gyakorolható.
Az energiaközösségi részvétel önmagában lehet értelmes helyi tulajdonosi modell. A bizonytalanságot az okozza, hogy a pályázó a tender beadásakor még nem feltétlenül tudja, ki lesz a leendő 25%-os tulajdonostárs, milyen finanszírozási háttérrel érkezik, és a kisebbségi részesedéshez milyen társasági jogok kapcsolódnak.
Ez már közvetlenül projektfinanszírozási kérdés. A banknak és a fejlesztőnek előre kellene látnia a tőkeemelési, kapcsolt szerződési, osztalék-, vétó- és kiszállási szabályokat. Ha ezek később dőlnek el, a kockázati prémium beépülhet a finanszírozás árába.
A kiírás több elemét a miniszteri felkérő levélhez köti. A teljes felkérő levél a cikk lezárásakor nyilvánosan nem volt megtalálható, ezért az egyenlő bánásmód és a döntési módszertan teljes körű külső ellenőrzése ma még korlátozott.
Iparpolitika a pontozásban
Az EU-ban gyártott turbinák és termelői transzformátorok legalább 80%-os aránya 15%-os értékelési súlyt kap. Ez nem abszolút kizárás, de erős iparpolitikai preferencia az európai beszállítók javára, és jelentősen rontja a nem uniós – köztük kínai – technológia pontozási helyzetét.
Lehet legitim cél az európai gyártóbázis erősítése és az ellátási lánc kockázatának csökkentése. Ettől még érdemes számszerűsíteni, mennyibe kerül ez a preferencia az elkészült erőművek CAPEX-ében és végül a megtermelt villamos energia árában.
Ez ugyanaz a feszültség, amely az EU Elektrifikációs Akcióterv kapcsán is megjelenik: az elektrifikációhoz nemcsak több megújuló kapacitás kell, hanem versenyképes végfogyasztói ár is.
A tendernek politikai előtörténete is van
A hálózati csatlakozási kapacitás Magyarországon nem egyszerű műszaki részlet, hanem szűk és nagy értékű erőforrás. Ezt jól mutatta a korábbi vadosfai kör: két fejlesztő összesen 695 MW lehetőséghez jutott, miközben a sajtó a projektek tulajdonosi hátterét politikai kapcsolódásokkal is összefüggésbe hozta.
A 2026-os kormányváltás után a korábbi vadosfai pozíciók sorsa vitatottá vált. A jelenlegi kormány nyilvánosan azt állítja, hogy politikai alapon sem pozitív, sem negatív irányban nem kíván kivételezni, a korábbi csatlakozási jogok körüli vita azonban nem zárult le.
Ez önmagában nem bizonyítja, hogy a mostani tender politikailag irányított. Azt viszont igen, hogy a csatlakozási kapacitás elosztásánál különösen fontos a módszertan, a döntési feltételek és a későbbi módosítások teljes nyilvánossága.
A GHS Hírek rovatában külön követtük a 700 MW-os első kör és a 2027–2030 közötti 4 GW szabályozási ütemezését, valamint a 25 könnyített térség kijelölését. A végleges tenderrel kapcsolatban a sajtóban megjelent kritikákat is összefoglaltuk: Portfolio: az új széltender több hiányossággal küzd.
A gázerőműveket is bele kell tenni ugyanabba a modellbe
A következő években belépő több GW szélenergia csökkentheti az új gázerőművek éves kihasználtságát. Ez nem rendellenesség: változó költségű villamosenergia-piacon a közel nulla tüzelőanyag-költségű széltermelés a merit orderben természetesen előrébb kerül.
A kérdés inkább az, hogyan változik ettől az új gázerőművi beruházások megtérülése, és mennyit ér a rendszernek a rendelkezésre álló szabályozható kapacitás. A szélerőmű, a tároló és a gázerőmű gazdaságosságát külön-külön vizsgálni félrevezető lehet; ugyanabban a rendszerköltség-modellben érdemes őket összevetni.
Összkép
Az, hogy Magyarország hosszú kihagyás után ismét érdemi szélerőművi hálózati kapacitást oszt ki, jó irány. A 702 MVA azonban csak az első lépés. A pályázat egyszerre próbál helyi bevételt teremteni, tárolást ösztönözni, európai iparpolitikát támogatni, energiaközösségi tulajdont bevonni és minél több beépített szélkapacitást létrehozni.
Ennyi cél egyszerre már könnyen megdrágítja a projektet.
A végső mérce ezért nem az lesz, hogy hány MW-ot osztott ki a MEKH, hanem hogy 2030–2032 között mennyi ténylegesen működő kapacitás épül meg, milyen éves termeléssel, milyen rendszerintegrációs költséggel és milyen áron jut el az áram a fogyasztóhoz.
A kisebb, fogyasztásközeli szélenergia szabályozása közben továbbra is nyitott ügy. Erről külön írtunk a vállalati telephelyeken alkalmazható vertikális szélturbinák kapcsán.
Források és szerkesztési megjegyzés
- Gazdasági és Energetikai Minisztérium – a 11/2025. (IV. 10.) EM rendelet módosításának társadalmi egyeztetése, 2026. július 14.
- Magyarország Kormánya – Szélenergia-pályázatok: részletek és határidők, 2026. augusztus 25.
- CMS Hungary / Jogászvilág – a végleges pályázati feltételek jogi összefoglalója, 2026. szeptember 3.
- Telex – a pályázat piaci és vadosfai előtörténete, 2026. szeptember 4.
- Portfolio – a végleges tender feltételeinek piaci kritikája, 2026. augusztus 31.
A cikk Ringhoffer Örs István 2026. augusztus 30-i kéziratának honlapra szerkesztett, politikai személynevek tekintetében visszafogottabb, valamint a 2026. szeptember 4-ig elérhető szabályozási és piaci forrásokkal kiegészített változata. A politikai-gazdasági összefüggéseket ott tartottuk meg, ahol azok nyilvánosan ellenőrizhető piaci vagy intézményi körülményhez kapcsolódnak.