Az épületfelújítás nem kizárólag műszaki kérdés. A rendelkezésre álló forrásokat ott érdemes koncentrálni, ahol az egységnyi támogatás a legnagyobb hőigény-csökkenést, importenergia-megtakarítást, kibocsátáscsökkentést és költségvetési tehermérséklést eredményezi.

Ebből a szempontból a Nemzeti Épületfelújítási Terv jelenlegi súlypontjai kiegészítésre szorulnak. A családi házak felújítása fontos társadalmi és energetikai feladat, de önmagában nem ad kellő választ a városi társasházi állomány, a távhőrendszerek és a földgázalapú lakóépület-fűtés kihívásaira.

Vezetői összefoglaló

A tervben célszerű lenne külön, számszerűsített pályán bemutatni a földgázzal fűtött és távhős társasházak felújításának hatását. A társasházak korszerűsítése egyszerre csökkentheti a hőigényt, a földgázfelhasználást, a távhő dekarbonizációs költségét és a rezsitámogatási igényt.

A legrosszabb energetikai állapotú családi házak felújítása sok esetben társadalmilag indokolt, de gazdaságilag nehezen skálázható: egyes térségekben az energetikai korszerűsítés költsége meghaladhatja az ingatlan forgalmi értékét. Ezzel szemben a társasházak felújítása fajlagosan kedvezőbb megtakarítási pályát adhat, különösen ott, ahol nagy lakásszám és közös fűtési rendszer van.

1. A társasházi állomány nem maradhat periférián

A hazai távhős lakóingatlanok döntő része társasház. Ha a távhő jelentős részben továbbra is földgázalapon működik, akkor a távhő dekarbonizációja nem oldható meg kizárólag a hőtermelő oldalon. A hőigényt is csökkenteni kell, ehhez pedig a társasházak energetikai felújítása megkerülhetetlen.

Ez különösen a városi panel- és társasházi állományban fontos, ahol sokszor olyan alsó-középosztálybeli háztartások élnek, amelyek önállóan nem tudják finanszírozni a teljes körű korszerűsítést. A támogatási rendszernek ezért nemcsak az ingatlan energetikai állapotát, hanem a társadalmi és költségvetési megtérülést is mérnie kellene.

2. Miért nem elég a családi házas fókusz?

Az energetikailag legrosszabb állapotú családi házak felújítása fontos feladat, de nem minden esetben ez adja a legnagyobb kibocsátáscsökkentést vagy rezsitámogatás-megtakarítást. Különösen a rosszabb demográfiai helyzetű térségekben fordulhat elő, hogy az épület piaci értéke kisebb, mint a teljes energetikai felújítás költsége.

Ez nem azt jelenti, hogy ezeket az épületeket ki kellene hagyni a szakpolitikából. Azt jelenti, hogy más logikával kell kezelni őket: szociális, településpolitikai és lakhatási programként is. A társasházak esetében viszont a nagyobb lakásszám, a közös szerkezet és a koncentrált hőigény miatt a felújítás sokszor közvetlenebb energiagazdasági eredményt ad.

3. A társasházi felújítás számszerűsíthető költségvetési haszna

Egy társasházi program értékelésénél nem elég a támogatási összeget kiadásként kezelni. Számolni kell a rezsitámogatási megtakarítással, az importenergia-csökkenéssel és azzal is, hogy a beruházás jelentős része adók és járulékok formájában visszakerül a költségvetésbe.

Mutató Érték / hatás
Hazai távhős lakóingatlanok száma kb. 622 ezer lakóingatlan, döntően társasházi állományban
Távhő földgázaránya kb. 54%
76 lakásos, házközponti fűtésű panelház felújítása évente kb. 53 400 m³ földgáz-megtakarítás
2025-ös állami földgáz-támogatás az érintett példában 56 Ft/m³
Távhős panelház felújításával elérhető rezsitámogatás-megtakarítás 2025-ben kb. 21,23 millió Ft/év
Beruházási költségvetési visszaáramlás becslés szerint kb. 41% adók és járulékok formájában
Egyszeri költségvetési bevétel kb. 1,7 millió Ft lakásonként

A társasházi felújítások ezért nem pusztán támogatási kiadást jelentenek. Megfelelően tervezve egyszerre javítják a lakóépület-állomány állapotát, csökkentik az energiaimportot, mérséklik a rezsitámogatási nyomást és növelik a költségvetési bevételeket a beruházási láncon keresztül.

4. Javasolt kiegészítés a Nemzeti Épületfelújítási Tervhez

A NÉT-ben érdemes lenne önálló fejezetben bemutatni a földgázzal fűtött és távhős társasházak felújítási pályáját. Ennek legalább három hatást kellene számszerűsítenie: az energia- és földgázmegtakarítást, a kibocsátáscsökkentést, valamint a rezsitámogatási és adóbevételi költségvetési egyenleget.

A cél nem a családi házas felújítások háttérbe szorítása, hanem a támogatási logika pontosítása. A társasházak önálló, kiemelt kezelése nélkül a távhő és a városi lakóépület-állomány dekarbonizációja nehezen lesz költséghatékony.

Következtetés

A Nemzeti Épületfelújítási Terv akkor lehet igazán hatékony, ha a műszaki célokat gazdasági, társadalmi és költségvetési szempontokkal együtt kezeli. A társasházi felújítások ilyen szempontból kiemelt lehetőséget jelentenek: nagy lakásszámot érintenek, mérhető hőigény-csökkentést adnak, és közvetlenül kapcsolódnak a távhő és a földgázalapú fűtés átalakításához.

Ezért a NÉT-et nem elvetni, hanem társasházi súlyponttal kiegészíteni és számszerűsített költségvetési-dekarbonizációs forgatókönyvekkel megerősíteni lenne célszerű.

A cikk szakmai háttéranyagként került publikálásra. A honlapra történő feltöltéskor a szöveg az eredeti kézirat fő megállapításait rövidített, közérthető és kiegyensúlyozottabb formában foglalja össze.